Vaszary János (1867, Kaposvár – 1939, Budapest)
A Mintarajziskolában Székely Bertalan és Greguss János tanítványa volt, később Münchenben, majd Párizsban a Julian Akadémián tanult. Bastien-Leapage és Puvi de Chvannes hatott rá. A századforduló idejéről származnak szociális mondanivalójú képei (Szolgalegény, 1902). Drámai erejű megrázó jelenetekben érzékeltette az első világháború katonájának kiszolgáltatottságát, majd expresszionista víziókat festett (Golgota). Franciás könnyedségű, szellemes, olykor felszínes stílusa gyakran változott és a fauvizmus Matisse, Dufy és Van Dongen hatása ismerhető fel. Újabb párizsi tanulmányútja után könnyed színezésű városképeket festett. A Képzőművészek Új Társaságának egyik alapító tagja volt és mint főiskolai tanár az avantgard-törekvéseket támogatta. 1898-ban a társulati díjat, 1902-ben az állami kis aranyérmet nyerte. 1906-ban és 1912-ben a Nemzeti Szalonban és a Művészházban, 1916-ban a sajtó hadiszállás kiállítása keretében, 1909, 1920, és 1924-ben volt gyűjteményes kiállítása. 1927-ben kilépett a KUT-ból és az UME (Új Művészek Egyesülete) díszelnöke lett. 1928. évi XVI. velencei magyar anyagát rendezte, amiért olasz állami kitüntetést kapott a Virágcsendélet c. képét az olasz állam vette meg. 1929-ben az új magyar művészet nürnbergi bemutatkozásán ” Strand ” c. képét a nürnbergi Múzeum szerezte meg. Az UME genovai kiállításán 1929-ben aranyérmet kapott s a ” Tengeri fürdő ” c. képe a Nervi-i múzeum tulajdonába került. 1933-ban a debreceni Déri Múzeumban volt gyűjteményes kiállítása. 1961-ben a Magyar Nemzeti Galéria rendezte meg emlékkiállítását. A Mintarajziskolában Székely Bertalan növendéke volt. 1887-ben beiratkozott a müncheni akadémiára, de fejlődését főleg a Hollósy-kör irányította. 1899-től Párizsban a Julian Akadémián tanult.
Stílusát ettől kezdve a párizsi festészeti irányok alakították, 1891-ben Rómában járt, majd rövidebb hazai tartózkodás után 1893-ban ismét Párizsba utazott. Kezdő korszakában úgyszólván egy időben a szecesszióhoz közelítő gobelineket tervezett és realisztikus életképeket festett. A háborút realista katonaképekben örökítette meg (Vonuló foglyok, 1915 körül). 1920-ban a Képzőművészeti Főiskola tanára lett. Ekkor alakult ki jellemző stílusa, amelyet a spontán vázlatos festés jellemzett. 1930-tól stílusa még oldottabbá, vázlatosabbá vált. Főleg Raoul Dufy és Van Dongen művészetének tanulmányozása érződik munkásságán. Ez idő tájt már igen nagy hatással volt a fiatalokra, a Képzőművészek Új Társasága (KUT) egyik vezető mestere, majd a Új Művészek Egyesülete (UME) alapítója lett. Több művészeti díj birtokosa volt, így 1898-ban társulati díjat, 1902-ben pedig állami kis aranyérmet, 1929-ben Genovában aranyérmet nyert.