“És akkor még nem beszéltünk a művészet szabadságáról, az ember szabadságáról. És az a mérhetetlen dölyfös fegyvere az emberek indulatának, amikor kiállítasz, és azt mondják, hogy nem is vagy cigány. Hányszor kapod meg ezt? És az ember zsebre rakja, vagy szétszórja a szélben, nem ezek a sértők. A sértők, amikor azt a jogot akarják elvenni Tőled, hogy Te valamikor festhettél volna, vagy művészettel foglalkozhattál, vagy gondolkodó lehetnél. Mert ennek a népnek nem privilégiuma, nem joga, nem lehetősége, hogy ezt tegye. Mert ezt 400 év óta nem látják meg bennünk, hogy ezt tenni tudnánk. És ha már tesszük, akkor megbocsáthatatlan hibába esünk, mert akkor már nem vagy hirtelen cigány. Hát most hogy is van ez?”
„Üstökösként emelkedő alkotói pálya a Szentandrássy Istváné.”- kezdi a 2007-ban ötvenéves festőt köszöntő tanulmányában Kerékgyártó István, majd így folytatja: „Gyermekkorából a természet és az állatok szeretetét hozta magával, és azt a tapasztalatot, hogy ebben a kegyetlen emberi világban csak önmagára számíthat. Tizennégy éves volt, amikor becsapódott mögötte a vidéki nevelőintézet kapuja, és ötszáz forinttal a zsebében feljött Budapestre. Az intézeti évek után rázuhant a magány szabadsága és kiszolgáltatottsága. Így csavarogva ismerte meg Budapestet, amely otthontalanul is otthonává vált, s azóta alig mozdult ki a fővárosból. Eközben különböző munkahelyeken dolgozott, többek között kertészetben, kórházban és szociológiai kérdezőbiztosként. Szabad idejében verseket, drámákat írt és rajzolt. Egy alkalommal újságból értesült arról, hogy egy dunántúli faluban, Csapiban cigány olvasótábort rendeznek. Odautazott hát, és találkozott az eszmélkedő-szerveződő roma értelmiség legjelentősebb képviselőivel, például Choli Daróczi József cigányul és magyarul író költő-műfordító tanárral, meg az első magyarországi hivatásos cigány festőművésszel, Péli Tamással, majd később megismerkedett ennek az alkotói, baráti körnek a többi tagjával. Lakatos Menyhért íróval, akinek Füstös képek című regényét néhány év alatt kilenc nyelvre fordították le, és Kovács József költővel. A cigány kultúra kibontakozásának korszakos jelentőségű periódusa volt ez az időszak. A magyarországi cigányság, hogy az életformaváltásnak ebben a krízisekkel terhes új korszakában kifejezhesse a maga vágyait, hogy hírt adhasson belső világáról, hogy feleleveníthesse saját népi hagyományait és megteremthesse a maga autentikus zenéjét, irodalmát, színházát és festészetét, megszülte a maga alkotó értelmiségét.