„1945-ben születtem Monoron. Apám zenész cigány volt, anyám edényfoltozó beás cigány családból származott. A két család között dúló, a származási és életmódbeli körülményekből fakadó veszekedések miatt gyermekkorom állandó vándorlással telt el. Anyámmal hol Monoron laktunk, hol anyai nagyszüleimhez költöztünk Mogyoródra. Az iskolából VI. osztályos koromban kimaradtam, s csak asszonykoromban fejeztem be az általános iskolát. Tizenkilenc éves koromban férjhez mentem egy magyar fiúhoz, amit az anyósom annyira ellenzett, hogy édesanyám úgy halt meg, hogy a nászasszonyát nem is ismerte. 1967-ben lányom született Gyermekem közgazdasági szakközépiskolát végzett, sportlövőként sikeresen szerepelt a versenyeken. Csaknem egész életemben takarítónőként dolgoztam, először bejárónőként, később önálló kisiparosként. Házat építettünk, majd elcseréltük, és Budapestre költöztünk.
Életem során több súlyos betegségen estem át. Daganataimat az orvosok makacsul hangoztatott panaszaim ellenére csak késve ismerték fel. Több ízben operáltak. Életemnek egyik ilyen válságos időszakában, anyám hirtelen halála után, 1988-ban kezdtem el festeni. Végzetes fejgörcsöket éreztem. Egy ilyen fejgörcsös napon papírt és ceruzát kértem a kislányomtól, mert úgy éreztem, hogy rajzolnom kell. Ekkor kezdődött el a festészetem, mert mire készen lettem a képpel, ami Sophia Lorent ábrázolta, a fejgörcseim elmúltak, mintha nem is lettek volna. A rokonságom a festés miatt hülyének tartott. Több mint száz képet festettem. Ezeket elajándékoztam, csak egy festményt tartottam meg, amelyik a szemműtétemet ábrázolta. Ezt a képet 1991 novemberében bevittem a Nemzeti Galériába, hogy mondjanak véleményt, érdemes-e tovább festenem. A szakemberek további munkára biztattak. Ezt követően kezdtem meghívást kapni különböző kiállításokra.