„1961-ben születtem Letenyén, a Zala megyei kisvárosban. Szüleim elváltak a születésem idejében, így állami gondozásba kerültem. Már gyermekkoromban kitűnt rajzkészségem, többet ültem az asztal mellett és rajzoltam, míg más gyerekek, a társaim szabadidejükben fociztak, vagy más játékot űztek. A televízióból és az életből merített élményeimet mindig papírra rajzoltam. A tanáraim felfigyeltek rám és több, gyerekeknek kiírt pályázatra beneveztek, melyeken általában mindig a helyezettek között voltam. Már nagyon korán érdekelt a történelem, az irodalom, a filozófia. E tárgyakból az iskolában jó jegyeim voltak. 1974-ben, Japánban egy gyermek rajzverseny második helyezettje lettem. A rajzversenyen elért eredményem és az iskola vezetőségének támogatása ellenére az állami intézet nem javasolta, hogy tanulmányaimat a képző- és iparművészeti középiskolában folytassam. Így az általános iskola elvégzése után – gyenge fizikumom ellenére – Komlóra kerültem az Ipari Szakmunkásképző Iskolába vájár szakmunkás tanulóként. Az iskolát elvégeztem, de mellette szorgalmasan tanultam grafika és festészet szakon a pécsi Képző- és Iparművészeti Középiskolában. Felkészítő tanárom Horváth János grafikusművész volt. Az iskolában több vitám volt önállóságom, sajátos elképzeléseim miatt. Pécsről Budapestre kerülve a Képző- és Iparművészeti Főiskolán Pajzs László és Fóti Ernő festőművészeknek voltam a magántanulója. Életem e szakaszát elég vegyes siker kísérte. 1989-ben Nagykanizsára költöztem, nyugalomra és alkotómunkára vágytam.” – írja magáról az azóta Budapestre költözött művész.